Ez az oldal cookie-kat használ, hogy a legjobb élményt tudjuk nyújtani felhasználóinknak! További Információ
Termékek Menü

Győztünk a Kékesi Csúcstámadáson!

thumb_kekesi-csucstamadas-celfoto.pngHazánkban még vannak, akik azt gondolják, hogy az elektromos bringák nem sportosak, csak időseknek valók, ugyanakkor tőlünk nyugatra már rájöttek, hogy egy elektromos kerékpár szinte bárkinek és bármilyen célra tökéletes lehet. Kíváncsiak voltunk, vajon edzettség nélkül versenyre lehet-e kelni a profi kerékpárosokkal? Kapóra jött a "Kékesi Csúcstámadás" országúti verseny, melyre beneveztünk egy Bulls Greenmover E45 speed-pedelec elektromos kerékpárral!

 
Kinek és miért jó egy elektromos kerékpár?

Azok a bringások, akik nem igazán ismerik az elektromos kerékpárok világát, időnként elég elutasítóak. Többnyire "Nem vagyok még annyira öreg!", vagy "Abban mi a sport?" felkiáltással elintézik a dolgot különösebb gondolkodás nélkül. Ez valamelyest természetes, hiszen a régi elektromos bicikliket többnyire tényleg csak az idősek használták. Azokkal könnyebb volt eljutni a boltba vagy a piacra, illetve ha lassan is, de fel lehetett menni a közepes vagy annál kisebb emelkedőkre.
 
Mára azonban ez már nagyon megváltozott! Sokkal szebb, könnyebb, erősebb, hosszabb távon is segíteni tudó elektromos bringákat fejlesztettek ki a gyártók, melyek minden kerékpár kategóriában kivívták a vezető helyet az eladási listák élén. Egyre több ember jön rá, hogy milyen fantasztikus lehetőségek rejlenek abban, milyen fantasztikus módon kitárulhat számukra a világ, ha nem utasítják el az elektromos rásegítést.

Nem kell ugyanis többé attól tartanunk, hogy nem fogjuk bírni a túrát, hogy nem fogunk tudni feltekerni valamelyik emelkedőre, hogy a többiek mögött lemaradva fogunk csak kullogni, és csak visszahúzzuk edzettebb barátainkat. Egy elektromos rásegítéses, azaz pedelec kerékpárral eltűnnek az edzettségbeli különbségek és bárkivel együtt tekerhetünk, megismerhetjük, miért élvezik a "nagyok" a komolyabb túrákat, milyen fantasztikus is egy szép erdőben együtt kerekezni, miközben pont annyira terheljük meg magunkat, amennyire éppen szeretnénk! Az elektromos kerékpár kitágítja a lehetőségeinket, nagyobb szabadságot ad számunkra!

Az elektromos kerékpárok közül azok, melyeknél nekünk is pedálozni kell, ha az elektromos rásegítést igényeljük, tehát az eletkromos rásegítéses kerékpárok (másnéven a pedelec bringák) a mozgást ugyan szerető, de a sok egyéb teendő miatt arra kevesebb időt fordítani tudóknak valók. 
Felmerül azonban a kérdés, hogy valóban képes-e egy jó elektromos kerékpár elhárítani minden akadályt a nem eléggé edzettek elől?

Hol lehetne ezt leginkább kipróbálni, ha nem egy olyan kerékpáros versenyen, ahol hazánk legmagasabb pontjára kell feljutni minél gyorsabban egy 6-14%-os, ráadásul 18 km-en keresztül tartó durva emelkedőn?
kekesi-csucstamadas-ambringa-versenyzo.png
Kékesi Csúcstámadás

A "Kékesi Csúcstámadást" idén augusztus 31-én rendezték meg. Résztvehettek rajta amatőrök és profik is, és mivel a versenykiírásban nem szerepelt, hogy csak tisztán emberi erővel hajtott bringával lehet indulni, így beneveztünk egy Bulls Greenmover E45 s-pedelec-kel. Természetesen nem akartunk tisztességtelen előny segítségével elvinni bármilyen díjat a kemény sportteljesítményt produkálók elől, ezért a szervezőkkel előzetes egyeztetést követően csak a rajtszám felvétele nélkül indultunk el, nehogy feldühítsünk valakit a versenyzők közül…
A célunk csupán az volt, hogy bebizonyítsuk, hogy milyen hihetetlen eredményt lehet elérni még edzetlenül is egy ilyen csúcskategóriás elektromos kerékpárral.

A tavalyi győztes egyébként 40 perc 35 másodperc alatt mászta meg legmagasabb hegyünket, ezért mi is kíváncsiak voltunk rá, hogy mit tudunk elérni rásegítéssel. A szkeptikusok legfőbb ellenérve vagy az volt, hogy a motor nem elég erős ehhez, vagy az, hogy ez túl nagy feladat lesz az akku számára, nem fogja bírni végig, hamarabb lemerül, aztán majd tolhatjuk szégyenszemre!

Kétségek

Az előzetes felvetéseknek volt alapja, hiszen a legtöbb pedelec bringa csak 25 km/h sebességig képes a rásegítésre, felette már nem, ugyanakkor a győzelemhez 27 km/h feletti átlagsebességre volt szükség! Ebben a tartományban azonban már többnyire puszta izomerőre kellett volna támaszkodnunk, ezért direkt olyan bringát választottunk, ami a speed kategóriába tartozik, tehát 45 km/h-ig (tapasztalataink szerint 49 km/h-ig) képes a rásegítésre. De ez még mindig nem garancia, hiszen attól még, hogy síkon tud egy elektromos kerékpár 45 km/h sebességet, egy komoly emelkedőn jóval nehezebb ugyanennyivel száguldani! Ráadásul egy versenyen a többiek is akadályt képeznek, így a fékezések, a tömeg miatti kényszerű lassítások is rontják az átlagot, ha az ember nem legelőlről indul, márpedig nekünk az szóba sem jöhetett.

Az, hogy az akkunak elegendő lesz-e kapacitása, szintén nagy kérdés volt. Ugyanis a gyártói katalógusban megadott hatótáv jellemzően kis rásegítési fokozatra és nem versenytempóra van hitelesítve, márpedig egy komoly emelkedőn a fogyasztás sokszorosára nő, azaz a hatótáv a töredékére esik vissza. A választott Bulls E45 gyári hatótávja 100 km, ezért mertünk reménykedni, hogy képes lesz teljesíteni a verseny 18 km-es távját a komoly emelkedő és a nagy sebesség mellett is. De vajon jól gondoltuk?

Előzés a Bulls E45-tel
A verseny első tapasztalatai

Izgatottan készültünk a megmérettetésre. A Bulls-t feltábláztuk a szponzorok, az Annyira Más Bringabolt és a pedelec.hu tábláival, az akkumulátort pedig előző nap teljesen feltöltöttük. Korán reggel bepakoltunk az autóba a versenygép mellé egy Bionx motorral szerelt trekkinget is, majd ketten útrakeltünk Gyöngyös felé az M3-son. Az volt ugyanis a terv, hogy Gyöngyösig lemegyünk együtt autóval, majd ott különválunk. A Bulls-szal induló kollégánk Gyöngyösön várja, hogy elinduljon a versenyen, miközben én a Bionx-es bringával korábban feltekerek a Kékestetőre, és ott várom csőre töltött fényképezőgéppel a verseny befutóját, ahol reményeink szerint a Bulls-os kolléga fog legelőször feltűnni a célegyenesben.

Kollégánk célja nem a lehető legjobb idő elérése volt, azt tartotta a legfontosabbnak, hogy senkit se akadályozzon a versenyzésben, nehogy közben vagy utólag ellenségeket gyűjtsünk magunknak. A 600 induló közül az utolsók között haladt át a lassú rajt végénél, Gyöngyös határa közelében felállított rajtvonalon. A Kékestetőre felvivő út nem volt lezárva az egyéb forgalom elől, így a rengeteg bringás résztvevőn kívül az autókra, motorosokra is figyelni kellett neki. Ráadásul kiderült, hogy mozgás közben már nem tudja bekapcsolni a rásegítést, csak elindulás előtt, így mivel kezdetben üresben tekert, pár száz méter után meg kellett állnia, hogy aktiválja a rásegítő rendszert.

Innentől aztán elkezdődött az élvezet. A fejkamerával készített felvételen is jól látható, hogy milyen hihetetlen erő lakozik a Bulls-ban. Amint kollégánk erőteljesen rálép a pedálra, az elektromotor is mozgásba lendül, így a legdurvább, 5-ös fokozatban játszi könnyedséggel felgyorsul pillanatok alatt 40 km/h fölé még azokon az emelkedőn is, ahol a többiek 10 km/h alá esnek vissza.

Az első 6-8 km-en még komoly bringás tömeg tekert előtte, így Ő hol csak cammogott a többiek mögött, várva olyan kiugrási lehetőséget, ahol biztonságosan és a többieket nem akadályozva és veszélyeztetve megindulhat, hol pedig szélsebesen előzte meg az összeverődött bringás csoportokat akár 40-48 km/h-ra felgyorsulva pillanatok alatt. Később, ahogy ritkultak az előtte lévők, úgy hosszabbodtak a gyors utolérős szakaszok.

A fogadtatás

A versenyzők többnyire döbbenten néztek fel, ki ez a vékony, egyáltalán nem versenyző kinézetű srác, aki úgy húz el mellettük csomagtartós, sárvédős, első telós, agydinamóval és lámpákkal is felszerelt túrabringáján az emelkedőkön, hogy láthatóan egyáltalán nem erőlködik közben.

Szerencsére a fogadtatás jobb lett, mint amitől tartottunk, a legerőteljesebb beszólás a "Fogyna ki az akkud!" volt. Azt persze nem tudhatjuk, hogy közben mit gondolhatott a lehagyott bringások többsége, de az édesanyáink sem jelezték, hogy csuklottak volna... Vélhetően ebben szerepet játszott a rajtszám nélküliség, és a jól látható jelek (pl. pedelec jelzés a bringán, nagy akku), melyekből a többiek beazonosíthatták, hogy nem egy szupererős, feldoppingolt földönkívülivel, hanem egy elektromos bringással van dolguk. Akinek esetleg ez nem esett le rögtön, annak Ambringás kollégánk szóban jelezte, hogy versenyen kívül teker elektromos bringával.
A profik leelőzése sem volt nehéz a Bulls segítségével
A legnehezebb szakasz

Mátraháza után, ahol az út jobbra fordult Kékestető irányába, elkezdődött a verseny legdurvább része. Itt vannak a legkeményebb emelkedők, az út szinte folyamatosan kanyarog, nem belátható a szembejövő sáv, ráadásul bólyákkal félpályásra szűkítették a szervezők az utat a balesetek elkerülése céljából. Előzni itt már nem könnyű, mivel az egyben maradt bolyok igyekeznek a legrövidebb úton levágni a kanyarokat, evvel is spórolva pár métert. Az elől haladó profi versenyzőket kollégánk különösen nem akarta megzavarni, így gyakran percekig várt a megfelelő kiugrási lehetőségre az együtt haladók mögött. Közben visszakapcsolt hármas fokozatba, könnyedén kerülgette a bólyákat, élvezte, hogy izzadság nélkül tudja tartani még alacsonyabb rásegítéssel is a tempót a legjobb versenyzőkkel. A Bulls döbbenetes ereje miatt végül nem jelentett akadályt számára ez a szakasz sem, így még időben sikerült a felvezető autót és motorost is megelőznie nagy lendülettel, majd a későbbi indulás és a rengeteg akadályoztatás ellenére percekkel a legjobb versenyző előtt áthaladt a célvonalon úgy, hogy az akkumulátor még félig tele volt!

A célegyenesben álló nézők és a szpíker először döbbenten figyelték, hogy ki ez a furcsa srác, aki feltűnt a célegyenesben. Versenybringán jövő, előregörnyedő, kimerült, lihegő sportolót vártak, erre egy túrabringán tekerő, vékony, városi sisakos, mosolygó fiú érkezett elsőként, aki szemmel láthatóan nem terhelte túl magát. A hangosbemondón még szóltak is neki, hogy kérik a pályát szabadon hagyni, aztán szerencsére a szpíker kapcsolt, és kijavította magát, jelezve a várakozó tömegnek, hogy az Annyira Más Bringabolt versenyen kívüli indulóját látják, aki elektromos kerékpárral tudott ilyen gyorsan feljönni…
kekesi-csucstamadas-celfoto.png
Visszajelzések

A verseny után több versenyző odajött hozzánk és bevallották, hogy nem gondolták volna, hogy ennyire erős lehet egy pedelec bringa. Többeket ért nagyon váratlanul, hogy amikor már azt hitték, rég lehagyták a mögöttük haladókat, hirtelen a semmiből feltűnt és elhúzott mellettük kollégánk a Bullson. Elsőre megdermedtek, hogy miként lehet valaki ilyen gyors, hiszen nem hallottak semmi motorhangot, aztán persze megnyugodtak, amikor leesett nekik, hogy nem ellenük versenyez az elektromos bringánk. Mindezt mosolyogva mesélték, minden neheztelés, harag nélkül, így megnyugodtunk, hogy nem keltettünk felesleges indulatokat, viszont maradandó emlékeket sikerült bennük hagynunk, az biztos!

Konklúzió

Egyrészt jól vizsgázott toleranciából a kerékpáros társadalom, nem sértődött meg senki azon, hogy lehagytuk, ezt szívből köszönjük, hiszen senkit sem akartunk degradálni! Másrészt nekünk azt sikerült bebizonyítanunk, hogy milyen elképesztő teljesítményt lehet kihajtani egy komoly elektromos bringából. A célunk az volt, hogy bemutassuk, az elektromos kerékpár ugyanolyan sporteszköz is lehet, mint a normál kerékpár, viszont vele akár olyan eredményt is el tud érni az ember, amit normál bringával még a versenyzők sem.

Ergo, bárhol együtt tekerhet a nagyon edzett bringás és a kocabringás barátja vagy éppen barátnője, felesége. Az elektromos kerékpár lebontja a határokat a sportolni szeretők között, közös élményben részesülhetnek azok, akik eddig sose mentek el együtt bringázni, ugyanis nem élvezték volna az eltérő edzettség miatt. Az elektromos kerékpár erre ad lehetőséget és ezért nem érdemes összehasonlítani az autóval vagy a motorral.



Utóirat

Bár a verseny hivatalos eredménylistájára nem tették fel, a versenyen Ambringás kollégánk 37 perc 49 másodperces időt futott. Viszont ez sokkal jobb is lehetett volna, ha nincsenek akadályozó tényezők, és legalább egy kicsit meghajtja magát. Erre bizonyíték, hogy verseny előtt pár nappal egy próbára elmentem ugyanerre az útra, ahol minden bemelegítés és edzés nélkül, egyáltalán nem feszegetve a teljesítményem határait, 31 perc 25 másodperces idővel felértem, tehát még így is több, mint 9 percet vertem rá a tavalyi leggyorsabbra! Ez kb 34,5 km/h átlagsebességet jelent a korábbi legjobb kb 27 km/h-s átlagsebességéhez képest, tehát közel 30%-kal voltam gyorsabb a legjobb profiknál emelkedőn, pedig nem vettem igénybe végig a legnagyobb rásegítést!

Ráadásul, amit sokan nem hittek volna, az akkumulátor ekkor is csak félig merült le, pedig én kb. 10 kg-mal vagyok nehezebb a versenyen induló kollégánknál, és a tempó sem volt kicsi... Mindez együtt azzal a hasznos tapasztalattal szolgált, hogy a Bulls Greenmover E45 elektromos kerékpárral akár egy kétezer méter körüli hegyre is feljuthatunk a versenyzőknél gyorsabb idővel! Vegyük azonban figyelembe, hogy a legtöbb elektromos kerékpár a Bulls Greenmover E45-höz képest sokkal kisebb teljesítménnyel és hatótávval bír, tehát a fentieket nem lehet általánosítani minden pedelec kerékpárra!
Tartalomhoz tartozó címkék: Blog
blog comments powered by Disqus