Ez az oldal cookie-kat használ, hogy a legjobb élményt tudjuk nyújtani felhasználóinknak! További Információ
Termékek Menü

Edzés felsőtestre fekvőkerékpárral

thumb_kezihajtanyos-fekvokerekpar-evezos-act.pngVannak, akik szerint a kerékpározással az a probléma, hogy leginkább a lábakat erősíti, ezért a bringások testalkata elmarad az általuk kedvelt atlétikus ideáltól. Az életkor előrehaladásával ráadásul elindul a zsírpárnák alattomos lerakódása, amit az ember igyekszik fokozottabb mozgással visszafordítani, kisebb-nagyobb eredményességgel. 
Mit tegyünk tehát, ha a testmozgások közül legjobban kerékpározni szeretünk, de a rendelkezésünkre álló időkeretben a felsőtestünket is szebb formába szeretnénk varázsolni?
Mivel az evezés kifejezetten széppé formálja a felsőtestet, egy olyan fekvőkerékpár, mely evezős jellegű erőkifejtéssel is mozgásba hozható, jó megoldásnak tűnik felsőtestünk edzésére is. 
Kipróbáltuk, nézzük a tapasztalatokat!
 
 
 
 
Az ötlet jónak tűnik, hogy készítsünk egy olyan fekvőkerékpárt, mely kényelmes, gyors, ráadásul nem csak lábbal, pedállal hajtható, hanem az evezősöket imitáló mozgással  a felsőtestünket is bele tudjuk adni az erőfeszítésbe. Így ugyanis mind a has-, mind a hát-, mind a mell-, mind a karizmokat is igénybe véve testünk szinte valamennyi izma dolgozik, ergo egyenletesen izmosodunk, vagy éppen egyenletesen fogyunk mindenhonnan.
kezihajtanyos-fekvokerekpar-eloredontott.jpg
Az elképzelést úgy valósították meg, hogy egy "normál" fekvőkerékpáron a kormányra rögzítettek egy erős bowden egyik végét, míg a másik vége a  hajtómű tengelyéhez racsnisan kapcsolódó tárcsadobhoz van rögzítve, illetve arra tekeredik fel egy viszonylag hosszú spirálrugó erejének segítségével. Ha előre hajtjuk a kormányt, akkor a rugó visszafelé pörgeti a tárcsadobot, ami így feltekeri magára a bowdent. Amikor meghúzzuk magunk felé a kormányt, akkor a bowden dobról való letekeredése meghajtja a hajtómű tengelyét, így beszállva a hajtásba. (Közben a rugó természetesen ismét kinyúlik. A rugó ereje minimális, úgy van beállítva, hogy elengedve a kormányt, finoman előre húzza a kormányt, de visszafelé szinte meg sem érezzük.
kezihajtanyos-fekvokerekpar-hajtomu.jpg
A fotón jól látható a kézihajtány hajtómű megoldása a tárcsadobbal, a feszítő spirálrugóval, a bowdennel és a kormánnyal.
 
A letesztelt fekvőkerékpár 3 féle módon hajtható egyébként meg:
1, Lábhajtás: 
Ha csak a lábunkat használjuk, akkor majdnem olyan, mint egy "normál" fekvőkerékpár.
 
2, Evezős mozgás és lábhajtás együtt: 
Ha teljesen ki akarjuk használni a konstrukcióból eredő lehetőségeket, akkor akár teljesen előre hajolhatunk az ülésben (mint a hasizomerősítő felüléskor), közben előredöntjük a kormányt, majd mikor visszafekszünk a fekvőkerékpár ülésébe, magunkkal húzzuk a kormányt. Mindeközben persze lábbal is tekerünk.
 
3, Karral és lábhajtással: 
Ha bizonytalannak érezzük az ülésből való előredőlés miatt az előbbi meghajtási verziót, akkor maradhatunk az ülésben is a kézzel való hajtás közben. Ilyenkor pusztán addig hajtjuk előre a kormányt, ameddig a karunkkal a fekvő helyzetben elérjük, majd onnan húzzuk vissza karunkkal, miközben lábbal is tekerünk.
 
Az előzőekből is látszik, hogy lábbal mindegyik verzióban hajtunk, ugyanis a kézihajtány a normál hajtóművet, illetve a pedálokat hozza mozgásba, tehát lábunk minden esetben mozog, legfeljebb kisebb erőt fejt ki. 
 
kezihajtanyos-fekvokerekpar-action.jpg
 
Nézzük milyen volt ez a fekvőkerékpár a gyakorlatban!
 
A próba érdekes eredményt hozott. 
Egy Budakalász-Vác túrát terveztünk, ami kb 60 km hosszú, de végül a mags vízállás miatt le kellett rövidítenünk nagyjából 50 km-re, mert Vác előtt a Duna elöntötte a kerékpárutat. Igyekeztem szinte végig használni a kézi hajtányos részt, hogy kiderüljön, mennyire fárasztó így "tekerni". A tapasztalataim röviden:
 
Pozitív tapasztalatok:
+ Valóban jól megmozgatja a felsőtestet, melynek terhelése azért széles határok között szabályozható, nem kell félni, hogy túl nagy izomlázunk lesz. Másnap minimálisan, de azért éreztem a hatását az edzésnek, amolyan "jóleső" módon az izmaimban.
+ Rövid, meredek emelkedőkön különösen hasznos, amikor például nem váltottunk vissza eléggé, vagy szeretnénk kímélni megfáradt lábainkat.
+ Különösen háromkerekű verzióban lehetne jól használni, mert ott nem kell félni a felborulástól, így több erőt lehet kifejteni az evezős mozgással.
 
kezihajtanyos-fekvokerekpar-evezos-act.png
A képen éppen az evezős meghajtást láthatjuk, amikor az ülésből felülve előredőlünk, majd onnan hátrafeszítve meghúzzuk a bowdent.
 
Problémás pontok:
- A kézihajtány használatával csökken a biztonságérzet, bizonytalanabbá válik az egyensúlyozás, ezért csak gyakorlottabb fekvőkerékpárosoknak merném ajánlani. A legrosszabb az érzet az evezős hajtás esetében, amikor a hátunk nem fekszik bele az ülésbe, de valamennyire a másik két hajtási módban is növekszik a bizonytalansági faktor.
- Tapasztalataim alapján nem leszünk gyorsabbak, nem hatékonyabb így hajtás, azaz ugyanolyan sebesség mellett a pulzusunk megnő, ha kézzel is hajtunk. Persze lehet, hogy ha valaki sokat megy ilyennel, akkor változik a dolog, de így elsőre nekem ez jött le.
- A kézihajtány a leghatékonyabb akkor, amikor a kormány teljesen előre van döntve, azaz az evezős hajtás visszaindulási szakaszának első felében. Ekkor ugyanis jobb az áttétel, több erőt tudunk belevinni. Az ülésben fekve, amikor csak karral húzunk, akkor már kisebb a kormány vízszintes elmozdulási vetülete, ezért nem jó az áttéttel, azaz egységnyi kormányelfordulás kevésbé húzza meg a bowdent. Ezen javítani lehetne, ha a bowdent egy megfelelő ponton alulról megtámasztanánk középtájon.
- Problémásabb az indulás, mivel nem tudjuk a pedálokat szabadon a megfelelő helyzetbe hátrahúzni. A hátrafelé tekeréssel ugyanis a kormány kötelezően előre mozog. Ez főleg azért gond, mert ha megállunk, és nem fektetjük le az ülésbe a kormányt, akkor a rugó azonnal előre húzza azt a legelőredöntöttebb helyzetbe, így már csak előre tudunk tekerni, de akkor ugyebár a bringa is elmozdul. A megoldás, hogy vagy ügyeskedünk elinduláskor, vagy megemeljük a hátsó kereket, majd a kormányt hátrahúzva beállítjuk az induló pedál pozíciót.
- Élesebb kanyarban nem ajánlatos előredönteni a kormányt, ugyanis a tárcsadob pereme nem elég széles ahhoz, hogy a kanyarban elfordított kormány miatt oldalról érkező bowdent megfelelő pozícióban tartsa, azaz ilyenkor a bowden könnyen a tárcsa mellett tekeredik fel a tengelyre. Ezt csak megállva tudjuk helyrehozni jelenleg, tehát hasznos lenne egy bowden megvezető a tárcsadob előtt, vagy szélesre kinyíló, nagyobb perem, mely a szögből érkező bowdent is középre vezeti.
- A konstrukció elég súlyos jelenleg, de persze ezen lehetne még sokat javítani.
 
kezihajtanyos-fekvokerekpar-parkallas.jpg
A képen a javasolt parkoló állás látható, mikor nem engedem előre a kormányt, hogy könnyebb legyen elindulni.
 
Összességben tehát egy érdekes fekvőkerékpárral ismerkedtem meg. Leginkább azoknak tudom ajánlani, akik fogyni akarnak, illetve az egész testüket megmozgató sproteszközt keresnek, mellyel nem egy konditeremben, hanem kinn, a szabadban, a természetben hozhatják testüket a kívánt formába. 
Javaslom, hogy nézd meg a fenti vicces videónkat, melyben ezen fekvőkerékpár fantasztikus hiperugrásos gyorsulási képességét is igyekeztünk bemutatni!  Wink
Tartalomhoz tartozó címkék: Blog
blog comments powered by Disqus